A Magyar Republikánus Társaság pártfüggetlen politikai civil szervezet.
Társaságunk a nemzeti republikánus hagyományok alapján, annak a mai magyar politikai viszonyok között aktualitást adva, az állampolgári erkölcs, öntudat és méltóság, valamint a törvényesség tudatosítására és erősítésére alakult.
Célunk a szilárd erkölcsi alapelveken nyugvó, a társadalmi igazságosságot, szabadságot és minden embernek a boldoguláshoz való jogát biztosító politika megerősítése Magyarországon.
Bár névleg köztársaságban élünk, a negyven év kommunista és a korábbi feudális társadalmi berendezkedés miatt nagyon alacsony az emberek polgári öntudata. Az állampolgárok még ma is inkább alattvalóként, semmint úrként viselkednek a saját hazájukban.
Miért köztársaság ?
Az emberiség közösségi szerveződése, a politika kezdetétől kérdés volt, hogy az emberek vezetőiket milyen jogokkal ruházzák fel, hogyan akadályozzák meg a túlzott hatalomkoncentrációt, az ezzel együttjáró önkényt, az ember-ember általi leuralást, kiszolgáltatottságot.
A republikanizmus nem az Újkor terméke. A Biblia tanúsága szerint már évszázadokkal a görög demokrácia előtt az bibliai Izraelben a bírák és a vének tanácsa gyakorolták a politikai hatalmat és nem a király. A görög majd a római köztársasági időszakban törvényekkel próbálták megakadályozni a tirannoszi hatalom kialakulását, azonban az erkölcsi hanyatlás okozta társadalmi erózió miatt ez végül is nem járt sikerrel.
Tehát nem a királyság intézménye, a király személye, hanem az igazságossághoz, törvényességhez, erkölcshöz való ragaszkodás ad stabilitást, jólétet, békét egy nemzetnek, országnak, népnek.
Az államforma és a visszahívhatóság kérdése kulcskérdés volt mind a görög mind a korai római államszervezet életében.
Mindkettő esetében nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom erkölcsi szellemi válságát követő bizonytalanság következtében a teljhatalommal felruházott személy hatalomra juttatása nem hozta meg a sem a jogbiztonságot, sem az erkölcsi javulást. Ezzel szemben önkényuralomhoz és a politikai vezető személyi kultuszához, bálványimádáshoz vezetett.
Ez a jelenség jellemezte mind a nemzetiszocialista-fasiszta, mind a kommunista forradalmi mozgalmakat, valamint azok által létrehozott államokat is.
Magyarországon a középkori királyság bukását, a korabeli hitelt érdemlő értékelések szerint- mindenekelőtt a reformátorok (Károli Gáspár, Magyari István és a többiek) intő beszédei a nemzethez és vezetőihez - egyértelműen a szellemi-erkölcsi züllés (bálványimádás, a reneszánsz szexuális erkölcstelensége, a törvénytelenségek, az igazságszolgáltatás hiánya/részrehajlása, korrupció, a középkori katolikus egyház barbár keresztényüldözése) okozta.
A magyar nemzet - nyilvánvalóan a fenti okok megszüntetésének hiánya miatt - a Mohács utáni időszakban egészen az I. Világháború végéig nem tudta helyreállítani szuverén államát. Az erre irányuló hősies kísérletek (Erdélyi fejedelmek háborúi, Rákóczi szabadságharc, 1848-as forradalom és szabadságharc) elbuktak, sőt demográfiailag sem tudta a magyarság korábbi belakott területeit megtartani. A korabeli prófétáink, a reformátorok figyelmeztetése a zsidóság bukásának példázatával igaznak bizonyult és részben beteljesedett.
A Kiegyezéssel létrejött hatalmi konstelláció szinte a magyarság egészét a kora-középkori regionális hatalmi pozíció helyreállításának hamis illúziójába ringatta. Ennek a nemzeti tudatban létrejött torzulásait később Bibó István kiválóan összefoglalta a magyar lelki alkatról írt írásában.
Mohács után a szuverén nemzetállam csak az német-osztrák birodalom romjain jöhetett létre újra, a győztes hatalmak diktátumaként. A Károlyi-féle liberális-pacifista hazaárulás majd a kommunista ámokfutás után a rend helyreállításával az államformát ismét az - alkotmányos - királyság helyreállításában határozták meg, a demokratikus polgári jogokat kezdetben a korra jellemzőnél is szűkebben értelmezve.
A Horthy nevével fémjelzett korszak - a tagadhatatlan szociális, gazdasági, és polgári fejlődési eredményei ellenére - mindenekelőtt a náci Németországgal kötött politikai szövetség és háborús szerepvállalás miatt bukásra volt ítélve.
A háború utáni helyreállításban oroszlánrészt vállaló, főként kisgazda republikánus politika valódi polgári fejlődést, szabadságot igért. Ezt törte derékba a szovjet elnyomás és a kommunista hazaárulás.
A szovjet birodalom bukásával itthon is megindult a demokratikus politikai fejlődés, azonban rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek és a nemzet kollektív pszichéjében okozott pusztítás nagyobb mint bárki gondolta volna.
A középkori reformátorok által a nemzet bukásának fent megnevezett okai ugyan jórészt ma is fennállnak, és míg a helyreállítási szándék politikai szinten alig érzékelhető, ellenben a királyi Magyarország helyreállításának illúziókergetése és a sajnálatosan érzékelhető feudális atavizmus a pártpolitikában annál inkább.
Ez természetesen nem hozhat megoldást.
Sem szimbólumrendszerében sem történelmi identitásunk meghatározásában sem fogadjuk el a nemzet és a feudális-királyi Magyarország sorsszerű összekapcsolását. A magyar nemzet államalkotó jogát nem a Róma hűbéreseként a pápától kapott korona adja. A korona és a királyság - bár a történelmi múlt része - jelenkori aktualitását abban fejezi ki, hogy a hozzá kapcsolódó jogok és méltóság tartalmi együttesét a népfelség elve alapján az egész népre és nemzetre származtatjuk.
Fentiek alapján a szent-korona tant - annak bármely misztikus verziójában is - feudális politikai restaurációs kísérletként értékeljük és elutasítjuk.
Legfőbb céljaink közé tartozik ezért, hogy polgártársainkban és a szolgálatukkal megbízott állami közigazgatás képviselőiben is tudatosítsuk az emberi és állampolgári méltóság tiszteletben tartását, megköveteljük a szólás és vallásszabadságot, jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget, a polgárok széles hozzáférési jogát a közéleti információkhoz, a népjólétet biztosító, alacsony adókon alapuló, szabad vállalkozást biztosító gazdaságpolitikát.
Ennek - a magyar nemzeti karakter sajátosságait figyelembe véve - a történelmi múlt alapján a köztársasági államforma ad megfelelő keretet.
|